Bármikor összedőlhet körülötted minden. 

Bármikor. 

Az, amit építettél, az, amiről azt hitted, hogy a tiéd, hogy csakis a tiéd.. 

Bármelyik perc elveheti megtanítva, hogy csak egy dolog biztos: a változás. 

De legyél hálás a tapasztalásnak, annak, hogy megtapasztaltad, hogy milyen az, amikor valóra válnak az álmaid, mert lesz, amikor minden eltűnik, ami addig a valóságod volt. 

Hiszen nincs olyan, hogy valóság, minden csupán illúzió. 

Elkezdődik valamikor, tart valameddig, aztán eltűnik, mintha soha nem is lett volna, folyton tesztelve, hogy mire vagy képes. ..

 hogy vajon még mennyi pofont viselsz el, hogy elhiszed-e azt, hogy az életed nem lehet ennyi. 

Nem kellenek nagy dolgok, az apróságokban rejlik a varázslat. 

A varázslat az, ami többé tesz, amit elő tudsz magadból csalogatni. 

A varázslat az, ami mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. 

A csodák, a megvalósult álmok, na meg a hit... 

mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva, hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más.

 Másabb, boldogabb, sokkal jobb annál, mint amire vágysz.

 Csak tudod, a varázslat van akiben egy életre elalszik a hittel, a reménnyel együtt, mert másokra hallgat. 

Elhiszi azt, hogy nincsenek csillagok, meg színes buborékok, közben meg bárhol vehetsz buborékfújót, és varázsolhatsz színeket az életedbe.

 Hiszen minden rajtad múlik.

Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre. 

Megtanított, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, döntsek jól! 

Az élet azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem. 

Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza.

Nálam ez valahogy másképp alakult. Engem az élet csak remélni tanított meg. 

Remélni azt, hogy felismerem majd, mikor kell harcolni, s félreállni. 

Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. 

Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg.

 És remélni azt, hogy a sebek idővel tényleg begyógyulnak!

Nem mindig könnyű, és senki sem mondta, hogy az lesz. Az élet majd nagyon sokszor próbára fog tenni úgy, mint mindenki mást, és csak rajtad fog múlni, hogy győztesként vagy vesztesként kerülsz ki a csatából. 
Sose felejtsd el, hogy kudarc, a csalódás sosem volt szégyen... a szégyen az, ha megtörsz, és feladod!

Bármi megtörténhet. Az is, hogy sikerül, az is, hogy nem. 
Az is, hogy az utadon vagy, az is, hogy nem. 
Az is, hogy minden félresiklik, meg az is, hogy szép lassan, de biztosan összeállnak azok a kockák, amik boldoggá tesznek. 
De ahhoz, hogy az életedet élhesd, azt, amire születtél, áldozatot kell hoznod.
 Nem nehéz, semmi bonyolult sincs benne: fel kell vállalnod magad, és merned kell igent mondani az útra, arra, amit a magadénak érzel.
 Csatástul, veszteségestül, összeomlásostul, ugyanis ahogy a mondás tartja, “akadályokon át a csillagokig” - a csillagok távol vannak. 
Bármikor jöhet egy vihar, ami az oda tartó útról letaszít. 
De tudod mit? Tegye meg. Tegye meg milliószor, törjön darabokra mindent körülötted, de ne add fel. Semmi áron se add fel, menj tovább, tedd a dolgod, mert egy életed van, és ha tényleg csak ez az egy van, miért ne csinálnád azt, amit szeretnél?

Fura dolog ez a vonzódás...

 Azt gondolod, hogy sose tud elhatalmasodni rajtad, hogy meg tudsz állni egy pontnál,

 hogy féken tudod tartani érzéseidet...

 de közben észrevétlenül átjárja a szíved, először csak néha jut eszedbe, 

majd vele fekszel és utána már vele kelsz...

 életed része lesz, úgy, hogy nem is veszed észre

 és már sosem fogod tudni kitörölni a szívedből.. 

~

Van az a szeretet, amit nem tudsz leírni, ami túlmutat mindenen, amit valaha éreztél, mert több, erőteljesebb, megszakíthatatlan, amolyan mindent felülíró.

 Boldoggá tesz a létezése, hogy ott van melletted, hogy támogat, szeret. 

Ha tehetnéd, megállítanád az időt, hogy ne menjen tovább, hogy ott maradjatok a pillanatban, mert ezekért élsz. Ezekért a tekintetekért, ezekért az ölelésekért, mosolyokért, mert feltöltenek. 

Ha kell, elengeded, megválsz tőle, kiiktatod, élsz nélküle, mert tudod, hogy mindennek idő kell, és néha a legnagyobb próba pont az idő, ami megmutatja az igazi érzéseket, azt, hogy valójában semmi sem számít, csak az, hogy vagytok egymásnak.

De megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. 

Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak, 

az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük

Minden napot, kapcsolatot, mosolyt, barátságot tiszta lappal kezdeni,

 minden élményt nem a már megéltekhez hasonlítgatni, vagy a saját bukásaink,

 csalódásaink alapján beskatulyázni - senki sem mondta, hogy könnyű, de csak így lehetsz boldog.

 Úgy, ha nem döntöd el, hogy a múltad befolyásolja a jövődet, és esélyt adsz neki, hogy úgy alakuljon, ahogy alakulnia kell. 

Nem hiheted azt, hogy azért, mert valami egyszer nem sikerült, ha újra megpróbálod, akkor sem fog. Más emberek, más találkozások, más üzenettel, más feladattal. 

Fogadd el azt, amit hoznak, és ne ítélkezz felette, ne döntsd el előre, hogy majd ez is olyan lesz,

 mint a többi. Hagyd, hogy az élet alakítsa - a napjaidat, a találkozásokat, a perceidet, amik egyetlen mosolyból jönnek, mert mindent az alakít, ha hagyod. 

De ha folyton azon agyalsz, hogy ez is olyan lesz, mint a többi, és esélyt sem adsz arra, hogy más legyen, mint amit eddig tapasztaltál.. 

Neked lesz igazad. 

Az élet mindig téged igazol - a kérdés, hogy miben hiszel. 

Jól gondold meg.