Már csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. 

Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. 

Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. 

Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. 

Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. 

A szívedben. 

A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. 

És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád.

Ne az egyetlen lány akarj lenni az életében, hanem az, aki számít. 

Akire gondol, akit szeret, akiért a világot is legyőzné.

 Az akarj lenni, akiért mindent feláldozna, akit értékel. Akit véd és támogat.

 Aki mellett lépked, akinek a kezét fogja, és soha nem hagyja magára, csak akkor, ha azt kéri. 

Az a lány akarj lenni, aki hagyja menni, ha menni akar. 

Mert akármennyire is fáj, fel tudod fogni, hogy vannak dolgok, amiket engedni kell.

 És egyébként is: aminek a tiédnek kell lennie, az bizony a tiéd is lesz, jöhet bárki a képbe, porszem lesz ahhoz, hogy a dolgokon változtasson. Mert bizony aminek meg kell történnie, az megtörténik. 

Amelyik csóknak el kell csattannia, az bizony el fog csattanni.