Néha csak el kell fogadnod, hogy mennyi van az életedben ott, ahol most épp tartasz. 

Minden lépéshez tartozik valami.

 Valami jó, valami álom, valami csoda, ugyanakkor valami hiány, valami tragédia is.

 Van az az út, amiért áldozatot kell hozni - meg persze elég felnőttnek lenni ahhoz, hogy hiszti nélkül elfogadd. Mindennek ára van. 

Van olyan, hogy először össze kell raknod a saját életedet, megvalósítani az álmaidat, meg hasonlók, és csak utána jöhet a másik az életedbe. Addig nem.

 De tudod mit? Inkább legyen így. 

Teremts sziklákat magad köré, olyanokat, amik biztosítanak arról, hogy minden rendben lesz, hiszen védve vagy és megtartanak. 

A sziklák ugyanakkor veszélyesek. Akárki nem mássza meg őket, de ez nem baj.

 Egyáltalán nem az. Adj hálát értük, ugyanis nem kell mindenkinek megmásznia, csak az jusson át rajtuk, akinek valóban ott a helye. 

Aki valóban komolyan gondolja.