A csalódások valójában csak erősítenek. Színesítik az utadat, és megmutatják a saját erődet. Azt, amiről néha megfeledkezel, azt, amit néha figyelmen kívül hagysz. Annyira egyszerű lenne az élet fájdalmak és csalódások nélkül, csupa rózsaszín felhőkkel a fejünk felett. De az élet nem ilyen. Jön vihar, meg eső, ami néha földbe ver, vagy ha épp nem, akkor elsüllyedünk a sárban, de valami mindig történik azért hogy tudjuk, kiszámíthatatlan az élet.
Gondolj csak bele.. Milyen unalmas lenne az élet feladatok nélkül. Úristen. Nem akarom. Egy percre sem szeretnék olyan életet, ahol nincs akadály. Ahol nincs újdonság, ahol nincs valami, ami kimozdít abból, amiben vagyok. Valami, ami megmutatja, hogy mennyi mindenre képes vagyok, vagy épp szembesít azzal, hogy ugyanazt a hibát még hányszor vagyok képes elkövetni. Lehet, hogy ez jutott. De az is lehet, hogy egyszerűen csak imádjuk generálni a hülyeséget, mert annyi szemét után már képtelenek vagyunk mit kezdeni a boldogsággal.
Álmodtam egy világot, és szép lassan szivárog az életembe. Észrevétlenül szövi be az életemet, az, amiről mindig is álmodtam. Legyen akármekkora, álmodd meg. Találd ki, képzeld el, és higgy benne,valósítsd meg! De vigyázz, mert az elején sérülékeny lesz. Bárki letörheti, ha egy pillanatra nem vagy elég erős. Bárki. De tanuld meg, hogy a tiéd a legfontosabb, és az bőven elég ahhoz, hogy bármit életben tartson, hiszen te vagy a gát és te vagy az akadály – senki más nem lehet az. Így már azért minden más. Nagyon más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése